Korunkban a filozófia szó jelentése, értelme és értelmezése sokak előtt csaknem teljesen elhomályosult: csupán egyfajta céltalan érzéskultuszt jelent, a tértől-időtől független tárgyi igazságok megkérdőjelezésén alapuló kételkedést, végső soron az önmagát Istentől teljesen függetlenítő, nagybetűs ÉN kultuszát, az ember önistenítését magától értetődőnek tartó, a hagyományos közösségi lét- és életformákat egyre határozottabban elutasító világszemléletet. Ezzel szemben az isteni kinyilatkoztatásnak csak egyes csíráit felismerő, mégoly pogány bölcsek előtt is világos volt, hogy a filozófia szó szerint a bölcsesség szeretetét jelenti. A bölcsesség pedig maga az Isten, miként annak szeretete is. E bölcsesség társadalmakon, nemzeteken átívelő tulajdonságait vizsgálja és értékeli a filozófia, mint tudomány, mindennek végső okát Istennek az e világi történelemben való, mindeneket eldöntő közreműködésére vezetve vissza. E tudomány mindennek alapja, ennek ellenére napjainkban igen kevesen ismerik. E mű viszont bemutatja alapfogalmait, bevezetve a szép, a jó és az igaz isteni alapokon nyugvó megismerésébe.

Ifj. Tompó László