Leírás
A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint
Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak
tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.
Egy tételnek ez a legmagasabb teológiai minősítése, mert jelzi,
hogy azt isteni és egyházi hittel kell elfogadni, azaz isteni és egy-
házi tekintély kezeskedik az igazságáról.
A dogma isteni eredetű, mert kinyilatkoztatást tartalmaz; az igaz-
ság kötelező erejével bír és lényegében változatlan, bár történeti
megfogalmazásban jelenik meg.
Értelmezése bővülhet azáltal, hogy az Egyház hitében és a teoló-
giában egyre világosabbá válnak az igazságok belső összefüggései.
Mivel a dogma emberi szóval fejezi ki az Isten szavát, benne van a
megtestesülés analógiája: isteni és emberi elemet hordoz.
Amikor a dogmákat a kinyilatkoztatáshoz vezetjük vissza, azon a
nyilvános kinyilatkoztatást értjük, amelyet a Szentírás és a szent-
hagyomány közvetít, nem pedig magánkinyilatkoztatást.
Magyar Katolikus Lexikon
