Két könyv egy kötetben.

Gyönyörű írások Szent Magyarország vallásos népéletéből és ünnepeink szentségéről a világ talán legnagyobb szakrális néprajz – kutatójának tollából.

Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. – Budapest, 1980. május 10.) néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a XX. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő.

Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

Számos gyűjtő úton volt az országban, Szegeden már nem annyira a változó, modernizálódó Alsóváros, hanem a hagyományőrző, mély szegénységben élő Tápé nyújtott kutatásainak rengeteg anyagot még az 1960 – 70-es években is. Munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi vallásosság kutatásában.

A XX. század közepére önállósuló néprajztudomány egyik ágának, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.

A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását. A szegedi ferences templom 2005-ben avatott új harangja az ő nevét viseli. A Hittudományi Főiskola közelében a szegedi Pantheonban helyeztek el szobrot róla, s az alsóvárosi Ferences templom terén. Újszegeden egy művelődési ház az ő nevét vette fel.

*
A „Sacra Hungaria – Népünk ünnepei” című ezen kiadványt a magyar vallásos népélet köréből vett tanulmányok iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.