„Én Krisztus gabonája vagyok, a vadállatok fogai által akarok megőrlettetni, hogy Krisztus tiszta kenyerévé legyek.”

Az apostolok tanítványa, a vértanúk tündöklő példája; †107.
Mikor az apostolok vetélkednek, hogy közülük kié az elsőség „És magához híván Jézus egy kisdedet, közéjük állítá, és mondá: Bizony mondom nektek, ha meg nem változtok, és nem esztek mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt.18,2-3) – a hagyomány
szerint e gyermek Ignác, aki utóbb Péter, Pál és János apostolok kedvenc tanítványa lesz,
majd Péter utóda az antiochiai püspöki székben (Péter ugyanis mielőtt Rómába ment, Antiochia püspöke volt; bővebben ld. Üszögös szent Péter, január
Domitianus alatt a kersztényüldözésekkor sok hitvalló szenvedett vértanúságot; Ignác sajnálatára ő, a pásztor nem volt közöttük. Traianus alatt az üldözés odáig enyhült, hogy a nyílt támadások helyett úgymond „csak” a pogány bálványokat megtagadó keresztényeket ítélték halálra. 107-ben a párthusok ellen hadba vonuló Traianus útja Antiochián át vezetett. Nyilvános áldozatokat rendeltek el a városban, Ignác pedig örömmel jelentkezett, hogy a császár haragját híveiről magára irányítsa. A császár hallott a híres szónokról, s kíváncsian kérdezte őt; mikor
Ignác Krisztust vallotta istenének, parancsba adta, hogy a püspököt bilincsben Rómába vigyék és a nép előtt vadállatokkal tépessék szét. Fogságának híre hamar lábra kelt, Szeleukiában rengeteg keresztény várta, s kísérte őt útján; Smyrnában gyermekkori barátját, szent Polikárpot az őrök
engedélyével meglátogatta. Útja során 7 levelet írt, melyet a korai keresztények az apostolokéhoz hasonló tiszteletben tartottak. A római hívek azon voltak, hogy számára kegyelmet szerezzenek.
Szokásban volt ugyanis, hogy a közönség együttes kérésére a széttépésre ítélt elítéltek kegyelmet kapjanak. Mikor ez Ignác fülébe jutott, igen elszomorodott – s a Róma határában, a Tiberisnél rá váró keresztényeknek térden állva könyörgött, hogy vértanúságát ne akadályozzák meg. Végül 107 december 20-án érkezett meg Rómába, a nyilvános játékok végére. Az arénában végül két kiéhezett oroszlán tépte őt darabokra, Ignác pedig előttük állva így imádkozott: „Én Krisztus gabonája vagyok, a vad állatok fogai által akarok megőrlettetni, hogy Krisztus tiszta kenyerévé legyek.” Megmaradt csontjait drága ereklyeként Kelemen pápa és vértanú temploma őrzi Rómában.

(Molnár V József, Kerek Istenfája Ős-kép kiadó 2018)