“E ​kötet írásaiból megtudhatjuk azt (is), hogy miképpen olvassa a gyermek égdiktálta képírását a kutatói elme (Molnár V. József, Schuck Mária); s miféleképpen jut tartalma birtokába a gyermekét szerető anya (Hajdú Ildikó, Jónás Rudolfné, Sápiné M. Anett) és hogyan érzi, érti a gondjaira bízott gyermekek rajzi üzenetét a jeleket felismerő óvónő (Gáspárné Nánai Katalin, Hajdú Ildikó, Markovics Erika, Pőcze Lászlóné). A jelek ismeretében föltárul gyermekhozta eredendő rendje a világnak, az öröm és a baj, s rendre mindaz, ami a gyermek lelkében fészkel, ami fölemel, s ami alászorít. A kisgyermek fölöslegesen, „csak úgy” soha semmit nem formál. Ha figyelünk a rajzra és a rajzolóra kapcsolatunk erősödik meg gyermekünkkel, a ránkbízottal; meghittebb,élőbb lesz ezáltal a velünk, a vele való minden együttlétünk. Közelebb kerülünk a világot teremtő fényességhez, e fényességet testesítő virághoz, létezésünk titka világ-virágjához, amely a kisgyermek közvetítésével -Isten szándéka szerint- bennünk, felnőttekben is újra kinyílik. E csodavirág neve pedig: szeretet. A szeretet.”- Molnár V. József. A kötet írásainak egy része a Magyar Hagyomány Műhelye 3 éves tanfolyama gyermekrajz-elemző szemináriumának vizsgadolgozatai, Molnár V. József tanítványainak tollából, a többi Molnár V. József írása.”