Már hosszú ideje szenvedtünk a tiszteletlenül végzett szentmiséken, és
kerestük a tiszteletteljes áldozás lehetőségét, amikor először eljutottunk
minden korok örök szentmiséjére.
Az első alkalom után megkérdeztük a gyerekeket, hogy mit gondolnak erről a
szentmiséről. A négy gyerek egybehangzó és azonnali válasza megerősítette
döntésünket: azt kívánták, hogy maradjunk ezen a szentmisén, mert ezen
„sokkal nagyobb tisztelettel vannak Isten iránt”.
A döntés életünk fordulópontja volt, amely mindent megváltoztatott.
És első pillanattól fogva úgy láttuk, hogy végre hazataláltunk, mert ebben a
szentmisében alapértelmezett az, ami az újban sosem valósult meg teljesen:
ennek a középpontjában Isten áll. És minden egyes eleme: szava, éneke,
mozdulata, de még a csendje is Isten dicsőségét szolgálja.
Hatalmas megkönnyebbüléssel és hálával merültünk az ősrégi, de számunkra
új világban, amely napról-napra mélyebben beszippantott, hitünket táplálta,
kegyelmekkel halmozott el. Az ismeretlen ismerős titkait fürkésztük,
csodáltuk, és szentmiséről szentmisére új felismerések, rádöbbenések
vezettek közelebb hozzá.
Ebben az igyekezetben találtunk rá erre a képes misszáléra, amely kedves
olvasmánnyá és ismeretek tárházává vált az egész család számára: a képek a
legkisebbeknek, a magyarázatok a nagyobbaknak, az elveszett, de végre
megtalált kincs egészére rávilágító egység a legnagyobbaknak. Akik örömmel
váltunk kicsivé, amikor ezt olvastuk…

Orbán Zsolt