Leírás

Mindenkinek kötelessége katolikussá lenni, aki üdvözülni akar.
Aki felismerte, hogy a katolikus Egyház Krisztus igaz Egyháza és saját
hanyagságából mégsem lesz tagjává, saját magát rekeszti ki az örök
boldogságból. Hiszen nem akarja komolyan megtenni, amit Isten
kíván tőle a mennyország elérésére. Akinek Isten mentőcsónakot
küld, mellyel elérheti a biztos partot, és nem száll be abba, saját
magára vessen, ha elpusztul. Ha a beteg nem fordul ahhoz az
orvoshoz, akinek birtokában van az egyedüli életmentő orvosság,
maga okozza vesztét.
Nem következik azonban ebből, hogy mindenki elkárhozik, aki az
Egyházon kívül van. Sokan vannak, akiknek nem állt módjukban
megismerni az igazságot, talán jóhiszeműen meg vannak győződve
saját vallásuk igaz voltáról. Isten nem bünteti őket tévedésükért,
melyről nem tehetnek. Ha megtartják azt, amit lelkiismeretük Isten
akaratának mond, lélekben készek megtenni mindazt, amit Isten
tőlük követel, vágyódnak Isten után és megbánják bűneiket, Isten
irgalmából ők is üdvözülhetnek. Nem tartoznak ugyan az Egyház
testéhez, de hozzátartoznak lelkileg az Egyházhoz. A mennyei Atya
különös gondviselő jósága hazavezetheti olyan gyermekeit is, akik
útnak indultak az atyai ház felé, de útközben eltévedtek.
Természetesen nehezebben üdvözülnek, mert meg vannak fosztva az
üdvösség sok eszközétől, így elsősorban a szentségek és szentmise
nagy kegyelmi erejétől.

(Részlet a műből)