P. Franz Schmidberger:

A II. VATIKÁNI ZSINAT IDŐZÍTETT BOMBÁI © Szent X. Piusz Papi Testvérület 4. kiegészített és kibővített kiadás, Stuttgart, 2008.

A zsinat utáni korszakban két gyötrelmes kérdés merül fel a katolikusok számára: a liturgia és a zsinat kérdése. Az új liturgia nem jelent-e kirívó szakítást a múlttal? A katolikus dogmából fakad vagy sokkal inkább a protestáns szellemiségből? A lelkek megszentelődésének forrása, vagy felszínességet, banalizációt és deszakralizációt hoz? XVI. Benedek pápa a 2007. július 7-i motu propriójával – ami bár nagyon hiányos – tett egy lépést a helyes irányba, mivel ebben, valamint a püspökökhöz intézett kísérőlevelében kijelentette, hogy a hagyományos szentmisét nem törölték el, sőt, alapvetően soha nem is tiltották be.Ezzel előtérbe kerül a második nagy kérdés, a II. vatikáni zsinat szellemének és szövegeinek kérdése: Lehet-e a zsinat romboló szellemének elutasítása után elfogadni magukat a szövegeket, katolikus értelmezést adva nekik? Lehet-e a zsinatot a hagyomány fényében értelmezni, miként azt Lefebvre érsek egyszer II. János Pál pápa szavait átvéve követelte? Lehet és kell is, bár az Egyház 2000 éves hagyománya szita, kritérium, amelyhez az egyes szövegeket mérni kell. Ha ezek a hagyományokkal összhangban lévőnek bizonyulnak, akkor megtarthatók; pusztán szemléletesen ennek kellene lennie a terjedelmes szöveg nagy részének. Más részek kétértelműnek bizonyulnak, és pontosítást és magyarázatot igényelnek. Végül vannak olyan szövegek, amelyek nem egyeztethetők össze a hagyománnyal, és ezért ki kell őket iktatni, mindenféle “ha” és “de” nélkül. A következő megjegyzések a második és még inkább a harmadik kategóriába tartozó zsinati szövegekkel foglalkoznak, amelyek igazi időzített bombák, amint azt hamarosan látni fogjuk.