Kérem szépen elolvasni, mielőtt megalapozatlan állításokat írna, vagy éppen rágalmakat szórna akár pap, akár világi személy, a Szent X. Piusz Papi Testvérületre!
A kérdés eldöntéséhez tisztázni kell az állítás alanyát („piuszosok”) és állítmányát (katolikusok). Kezdjük az utóbbival!A római katolikus Anyaszentegyház látható tagjának formálisan az tekinthető, aki:1.) megkeresztelt;2.) hisz mindent, amit a tanítóhivatal hívés végett elé terjeszt;3.) alárendeli magát a római pápa legfőbb pásztori hatalmának.Az első pont világos, hisz a keresztség szentségével születünk újjá vízből és Szentlélekből, s leszünk ezzel együtt katolikusokká. Ez a szentségi kötelék.A második pont arra vonatkozik, hogy amit hívés végett előterjeszt az Anyaszentegyház, vagyis amit isteni és katolikus hittel kell hinni, azt nem lehet tagadni, vagy benne makacsul kételkedni. Aki ilyen, isteni és katolikus hittel hiendő tételt – vagyis dogmát – tagad, vagy makacsul kételkedik benne, az eretnek.A harmadik pont leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az illető nincsen kiközösítve – ha a katolikus hit egészét vallja is –, aminek alapfeltétele a pápa egyetemes főpásztori hatalmának elismerése és annak való alárendelődés. Aki bár minden egyes katolikus hittételt akár kifejezetten is vall, s el is ismeri a tanítói hatalmát az Anyaszentegyháznak, de a pápával szakít, az a szakadár.Ezeknek a kritériumoknak megfelelnek-e a „piuszosok”?Az első kettő nem kérdés józanul senki előtt sem. A harmadik pont lehet kérdéses. Ez nem lehet sohasem egyszeri cselekedet önmagában, hanem a pápai hatalom, akár egyes konkrét pápa hatalmának teljes elutasítása.Először is rögzítsük. Az Apostoli Szentszék oldaláról nézve az FSSPX mint jogi közösség nem létezik. 1975-ben feloszlatásra került. Ezt a feloszlatást mind formai, mind tartalmi szempontból érvénytelennek tekinti az FSSPX, kevesen tudják, a hazai katolikus sajtó erről nem tájékoztat, de erről is szólnak a tárgyalások. A rehabilitációról. Most a pro és kontra érveket nem mondom el, csak az álláspontok tisztázása végett.Az FSSPX papjai nincsenek kiközösítve, mivel kánonilag szabálytalanul történik a felszentelésük, ezért „latae sententiae” büntetés alá esnek formaliter a papjai. Ők a rendkívüli helyzetre hivatkoznak, az egyházi krízisre, és céljuk a legfőbb törvény, a lelkek üdvössége. Erről angolul tudóknak egy videó!
https://www.youtube.com/watch?v=yxMSopZpMbM&t
Az 1988-as püspökszentelés formai büntetése a szentelőket és felszentelteket (hat ember) sújtotta, de ezek alól 2009-ben a négy püspököt feloldották. Azaz nincs egyetlen tagja sem a „piuszos papok közösségének”, akik kiközösítettek lennének, vagyis akik ugyan rendezetlen kánoni helyzettel, de ne lennének az Anyaszentegyház tagjai.Egy hasonlattal szemléltethetjük ezt: különbség van aközött, ha valaki az édesapjának kijelenti: „Ezt meg ezt rosszul csináltad” vagy ha azt mondja neki: „Többé nem vagy az apám, soha többé nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzád”. Csak ez a második eset felel meg a skizmának.Ezt kimagasló egyházjogászok is igazolják. Castillo Lara bíboros, az egyházjog doktora és a pápai törvénymagyarázó tanács elnöke világossá tette: „Egy püspök pápai engedély nélküli felszentelésének tényállása önmagában véve nem skizmatikus cselekedet”. Neri Capponi gróf, a Firenzei Egyetem kánonjogi professzor emeritusa is úgy vélte, hogy a pápa akaratával szembeszegülő püspökszentelés önmagában véve nem indokolja a szakadást: „Ehhez többet kell tennie. Ha például létrehozta volna a saját hierarchiáját, az skizmatikus aktus lett volna. Tény azonban, hogy Lefebvre érsek egyszerűen azt mondta: ’Püspököket szentelek, hogy továbbszálljon szentelési hatalmam. Ők nem foglalják el más püspökök helyét, nem alapítok párhuzamos egyházat’. Ezért e cselekedet önmagában véve nem volt szakadár”. Prof. Dr. Georg May ismert kánonjogász egyenesen ezt írta: „Nem ismerem az Apostoli Szék egyetlen olyan kötelező jellegű kijelentését sem, mely szerint a Szent X. Piusz Papi Testvérület szakadást hozott volna létre és abban élne. Ahogyan én látom, ilyesféle feltételezéseket vagy a tudatlanok vagy a modernisták fogalmaznak meg. … A skizma a pápának való alárendeltség felmondását jelenti. Erről szó sem lehet a Testvérület esetében. … Az engedetlenség nem hoz létre szakadást. Amennyiben az engedetlenség szakadás indoka lehetne, akkor ennek a szemrehányásnak elsősorban a német püspökök ellen kellene irányulnia. Az engedetlenség részükről tapasztalt ismételt aktusai közül elég csak a königsteini nyilatkozatra emlékeztetni. Ezzel ők szembeszegültek az Egyház legfelsőbb tanítóhivatalával”.1997. október 12-én az Ecclesia Dei pápai bizottság titkára, Mgr. Camille Perl ezt mondta a svájci Le Matin újságnak a „lefebvristákról”: „Senki sem tagadja, hogy ők katolikusok”.ERETNEK vagy SZAKADÁR?Még egyszer azokról a klerikusokról, akik az FSSPX (Szent X. Piusz Papi Testvérület) kötelékébe tartoznak, illetve azon papi társulatokról, szerzetesi közösségekről, és egyéni klerikusokról, akik az FSSPX közösségével társult viszonyban vannak.A II. Vatikáni Zsinat az »közösség« (communio) új egyháztani fogalmát vezette be. Az addigi doktrinális konszenzus szerint Krisztus látható – intézményes – Egyháza azonos volt a római katolikus Anyaszentegyházzal. Itt bevezetésre került a »subsistit in« fogalma, amit csak a római katolikus Anyaszentegyházra értettek. (Hangsúlyozom, hogy itt »rómain« nem rítust értek, hanem a pápa egyetemes joghatóságának, és tanbeli tévedhetetlenségének olyan elfogadását, amint az I. Vatikáni Zsinat tévedhetetlenül előterjesztette.) Viszont a Krisztus Egyházának elemei (elsődlegesen szentségi elemei) azon kívül is léteznek, és a római katolikus Anyaszentegyházzal való egységre ösztönöznek. Ez minden – az első két egyetemes zsinat alapján álló – közösségre igaz a keresztség szentsége révén, és az egyházi rend folytonossága és az Eucharisztia tekintetében a keleti nem-egyesült egyházakra, akiket »valódi leányegyházaknak« tekintenek, mivel átalakult a joghatóságról való felfogás is… A latin »communio« ráadásul „szentáldozást” is jelent. Szentáldozáshoz járulni rendesen csakis római katolikus Anyaszentegyházzal közösségben lehetséges (rítustól függetlenül), vagyis tanbeli, fegyelmi egységben kell lenni vele, aminek az Eucharisztia közös ünneplése csakis a megkoronázása lehet.Nos, erre vezetették be a »teljes közösségben (communio) van« / »nincs teljes közösségben (communio)« fogalompárját, az utóbbit azokra értve, akiket hagyományosan tartalmilag (materialiter) szakadárnak (schismaticus), vagy eretneknek (haereticus) neveztünk. Vagyis ez a protestáns közösségekre, az ókatolikusokra, a szedevakantistákra, és a keleti egyházakra vonatkoztatható csupán.Mivel az FSSPX tanbelileg nem tagad egyetlen isteni és katolikus hittel hiendő dogmát, vagyis nem eretnek, és elismeri a pápa egyházi főhatóságát, és rendesen magát annak alárendeli, ellenáll esetleg a morális és a kánonjog megengedte határok között, vállalva a rendezetlen kánoni státuszt, ezért szakadár sem. Az FSSPX tehát: 1. tanbelileg nem eretnek; 2. fegyelmileg nem szakadár; 3. az Apostoli Szentszék direktívái szerint a laikus hívők bizonyos szentségeket (keresztség, bérmálás, szentáldozás, szentgyónás, szentkenet, házasság) szabadon felvehetik papjaiknál.Az FSSPX és klerikusai »rendezetlen kánoni helyzetben« vannak, de az Anyaszentegyházon belül, vagyis azzal »teljes közösségben (communio)« léteznek. Egyetlen klerikusa (köztük a három püspöke) sem áll formális kiközösítés (excommunicatio) alatt.
( Szász Péter írása)
A NYÍLT LEVÉL A TANÁCSTALAN KATOLIKUSOKHOZ című könyv hátsó borítóján olvasható p. Stefan Frey kerületi elöljáró írása Lefebvre érsek atyáról, és a Testvérületről!