Tower Vilmos: Másvilág, pokol, mennyország
Tower Vilmosnak illemtani könyveit olvastam eddig. Akkor még voltak ilyen művek (is). Ma ellenben ott tartunk, hogy nincsenek, legalábbis olyanok, melyeknek közük lenne a Tízparancsolathoz és főleg a Tízparancsolat hirdetőjéhez, Istenhez. Isten ugyanis minden ember lelkiismeretében ugyanazt a tíz mondatot sugallja, mint amit Mózesnek kijelentett a szent hegyen.
Ám egy illemtannak vannak változó elemei is. Ma egyetemes magatartás a változó elemek mögött nem meglátni a soha nem változót! Vagyis a törés hermeneutikája eluralkodott Európában az ember-, a történelem- és az egyházszemléletben. Tower Vilmos „Másvilág, pokol, mennyország” című könyvét először olvasva megdöbbenve tapasztaltam a változó elemek (stílus, bizonyos értelmi megközelítések, példák) mögött felragyogó örök igazságokat.
Tower nemzedéke számomra az előző nemzedék. Miért ne hallgatnám meg ezt a nemzedéket? Ez olyan, mintha szüleimre nem hallgattam volna!
Tower könyve a keresztény katolikus hit erőteljes, hiteles megfogalmazása. Hallgassuk meg hát az előző nemzedéket is!
Fr. Barsi Balázs OFM
Tower Vilmos szerint nemcsak a teológiai irodalomban esik kevés szó a másvilágról, hanem „a templomi szószékről is ritkán hallunk részletesebb felvilágosításokat a másvilágról”. E könyvével, amint írja, ezt a hiányt óhajtotta pótolni, amelyet elsősorban a „keresztény nagyközönség”-nek szánt, de „talán érdeklődéssel forgathat a hittudományok szakembere is”. Fejezeteiben mindig gondosan megkülönbözteti a magánjellegű kinyilatkoztatások másvilágról való, gyakorta kétes ismereteit az isteni kinyilatkoztatásból és az egyházi tanítóhivatal végzéseiből származó hiteles információktól. Ez művének egyik legnagyobb érdeme. A másik, hogy a pokol, a purgatórium és a mennyország mibenlétének tárgyalása során a teológián kívüli tudományok eredményeit is sikeresen hasznosítja.
Aligha volt tehát annyira időszerű e mű – mindmáig az egyetlen, magyar szerzőtől való érdemi eszkatológia! –, mint ma. Célja nem volt más, mint hogy rádöbbentse az embereket az evangéliumi mondat – „aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16, 16) – roppant súlyosságára, s a kárhozat választása helyett elvezesse az embereket a „visio beatifica” állapotába, Istennek boldogító színe látására: „A menny megszerzése tehát a legnagyobb érdekünk, legfontosabb feladatunk, az okosságok okossága, a bölcsesség bölcsessége, a kegyelmek kegyelme!” Hiszen a hajóutas is, amint fogalmaz, bármit is tesz utazása alatt, „egy cél felé törekszik: eljutni a kívánt helyre”, majd ezzel zárja könyvét: „Hasonlóképp járunk el mi is: minden, még a legegyszerűbb, legközönségesebb dolgon, ténykedésen át is a mennybe jutás vágya lelkesítsen, ez dobogtassa meg szívünket, ez lendítse akaratunkat.”
Ami pedig a szerzőt illeti, eredendően egy kortárs orgánum írta Napóleonról szóló munkájáról, de végső soron minden művére vonatkoztatható: „Tower a magyar irodalom egyik legértékesebb büszkesége. Az ember nem győz csodálkozni, hogy mit tud ez az ember. Ebből a könyvből is többet tanul az ember, mint egy könyvtárból.”
Ifj. Tompó László