Az életműkiadás tizedik kötete egyben Várkonyi Nándor összegyűjtött tanulmányainak első könyve. Három, önmagában is jelentős munkát ad közre, melyek mindegyike ma is érdekes témát dolgoz fel a szerzőt jellemző elmélyültséggel és új felismeréseket körvonalazva.
„…Németh Gyula korszakjelző munkája a honfoglaló magyarságról (1930) megihletett… Beleszerettem a magyarság prehisztóriájába és korai történetébe. Éveken át bújtam a föllelhető irodalmat, fantáziám dologba fogott, s már régóta kialakult a képem, elképzelésem az ómagyar katonai szervezetről (azaz társadalmi rendről)… ami… a nyugat-európai feudális rend előképe volt… »A hűbéri Európa megteremtéséhez a magyarság adta a végső lökést.« Érthető örömöt és elégtételt éreztem, amikor újabb történetírásunk igazolta ezt a dilettáns képzelődésnek minősített okoskodásomat (Vö. Dienes István: A honfoglaló magyarok. Corvina, 1972)…” – írja szerzőnk a Magyar katonaköltők forrásairól.