Az újszövetségi iratok némelyikével egykorúaknak tekinthetők az ún. apostoli atyák írásai. A Tizenkét apostol tanítása (Didakhé) egyes fejezetei még az I. század vége felé megíródtak, ugyancsak az I. század utolsó évtizedéből való Római Szent Kelemen levele, a II. század első évtizedeiből származnak Antiochiai Szent Ignác levelei, a második század elején, a század első felében nyert végleges formát Hermasz Pásztora. A néhány adat mutatja, milyen ősi keresztény írásokat kap kezébe az olvasó ezzel a kötettel. Az apostoli atyák művei tudósítanak bennünket Róma, Kis-Ázsia, Szíria, Görögország egyházainak benső és külső nehézségeiről, küzdelmeiről, a kor keresztényeinek életéről, hitéről. A kritikus, átmeneti korszak tanúi ezek az írások. Az Apostolok cselekedetei viszonylag részletesen ecseteli a jeruzsálemi ősegyház életét, a Szent Pál által alapított pogánykeresztény egyházakról is tudósít. Szent Pál leveleiből még részletesebb kép tárul fel előttünk. Az apostolok halála utáni korról vajmi keveset tudnánk az apostoli atyák írásai nélkül, akiknek munkássága összeköti az apostoli kort az apologéták korával. Ezért oly becsesek ezek az írások.