Minden múzeum elsőrangú feladatai közé tartozik, hogy kiállításain a maguk sokszínűségében mutassa be az emberi civilizáció megjelenési formáit, és ezáltal lehetővé tegye, hogy a látogató egyúttal a saját valóságával, saját létével szembesüljön. Ezekben a kiállításokban többek között azok az egybeesések az érdekesek, amelyek azáltal keletkeznek, hogy az általános emberi természet bizonyos vonásai térben és időben egymástól igen távolra eső területeken is megragadhatók.
A most bemutatott Szilágysomlyó – A gepida királyok aranykincsei című kiállításon 14 medalion látható az I. szilágysomlyói kincsleletből, amelyek egykor bizonyára római császárok ajándékai lehettek a barbár előkelők vezetőinek. Az ajándékok cseréjének rítusa során kultúrák közötti kapcsolatok rögzültek, és a császár képmását ábrázoló medalionokkal a germánokra átszállt valami a császárok hatalmából és aurájából is. E jelenség meghökkentő párhuzamát jelenti – ugyan térben és időben igen távolról – az észak-amerikai indiánok és a fehérek közötti ajándékok cseréje. Így láthatjuk az indián törzsfőket ábrázoló portrékon az amerikai elnök arcképével díszített ezüstmedaliont. Az ajándék adásának és kapásának rituális folyamata, az abban megfogalmazódó társadalmi hierarchia és – a barbár germánokkal olykor a túlzás szélsőséges formáihoz is vezető – önábrázolási és megjelenítési vágy napjaink kultúrájában is tovább él.