A trienti zsinat szerint kötelességünk a szenteket az őket megillető tiszteletben részesíteni. Tisztelni valakit annyit jelent, mint elismerni a kiválóságát. A szentek kiválósága, abban áll, hogy Isten szentsége, a kegyelem ereje és az ember méltósága a legtisztább fényben és a leggazdagabb színekkel ragyog föl bennük. Amikor ezt elismerjük, meghódolunk a legbüszkébb embereszmény: az igazság föltétlen szolgálatába állított teljes odaadás eszménye előtt, végelemzésben lsten előtt, ki az eszmények és erők ősforrása és végcélja. Ezért a szentek iránti tiszteletünk áhítatos, vallási tisztelet. De ez a vallási tisztelet sohasem esik kísértésbe tudatlanra venni azt a nagy igazságot, hogy Istent a szentektől egy világ választja el: egyedül lstent imádjuk, a szenteket pedig tiszteljük, mégpedig azért, mert ők egész lélekkel imádják az Istent. Ezért a szentek tisztelete nem kisebbíti Isten tiszteletét, hanem ellenkezőleg a leghatásosabban előmozdítja.