Leírás

A beszélgetést vezető Guillaume d’Alançon előszavából:

Az életrajzi tényeken, Raymond Leo Burke jellemvonásain és mindazon keresztül, amit a bíboros mondott, tett és átélt, a Gondviselés művét látjuk megnyilatkozni. Akik a negyven év alatt, amióta alázatosan munkálkodik az Úr szőlőjében, kapcsolatba kerültek vele, szelíd és együttérző pásztornak ismerték meg, aki kész mindent odaadni Krisztusért és az Ő Egyházáért, a lelkek javára. Így érthető, hogy számára az igazság védelme, valamint az emberi élet fogantatástól a természetes halálig tartó védelme nem választható el egymástól, illetve hogy az Evangélium hirdetése és az Evangélium szerinti élet is egy és ugyanaz. Nála a teológiai elmélet soha nem ütközik a lelkipásztori gyakorlattal, ezért is képes megvalósítani az igazi szegénységet és a valódi egyszerűséget.

Azok, akik a közelébe kerültek, Burke bíborost nem kérlelhetetlen bíróként, sokkal inkább mély lelkű, meghallgatásra kész emberként jellemzik. Odaadó Jézus Szíve- és Mária Szíve-tisztelete, mélységes szeretete a szelíd és alázatos szívű Krisztus iránt egy-egy fohász formájában beszélgetés közben is gyakran megnyilatkozik. Látszik, hogy az igazi teológiát Szent Jánostól, a szeretett tanítványtól tanulta, aki Jézus keblére hajtva fejét figyelmesen hallgatta a Szent Szív titkait. A szentek mind teológusok, és egyedül csak a szentek igazán azok…