Az Anyaszentegyház mélyrepülését, amit nyugaton már nyomasztó hitehagyás, templom bezárások, lebontások jeleznek, ami kelet-Európában is egyre aggasztóbb, sokan a zsinat félrevezető, félreértelmezhető rendelkezéseivel, illetve a zsinaton útjára indult új egyházképpel, új liturgiával magyaráznak. Ez a könyv segít megérteni az ott útjára indult változások létrejöttének folyamatát, bepillantunk a kulisszák mögé.  Ez a rendkívüli könyv a II. Vatikáni Zsinat krónikája. Nem száraz történelmi mű – bár történeti hűségre törekszik -, inkább lebilincselő olvasmány, mely feltárja az olvasó előtt a zsinat “kulisszatitkait”. A nagyközönség számára többnyire ismeretlen, hogy a zsinati dokumentumok milyen kemény viták során születtek meg, s hányszor kellett megküzdeniük a különféle áramlatoknak. Az Egyház arculata a zsinaton gyökeresen átformálódott, nem csoda tehát, ha ennek az újjászületésnek voltak borús pillanatai is. A verbita atya, Wiltgen – egy független zsinati hírszolgálat vezetőjeként első kézből kapott információk alapján tényfeltáró őszinteséggel, ugyanakkor messzemenő objektivitással ismerteti a három év eseményeit. A mű középpontjában a német nyelvterület püspökeit összefogó ún. Rajna-csoport áll, mely sokak szerint a zsinat legmeghatározóbb szellemi műhelye volt, s javaslataik rendszerint puskaporként robbantak az egymást követő ülésszakokon. A nyugaton számos kiadást megért könyvet bátran ajánljuk az egyháztörténelmet kedvelőknek és azoknak, akik a zsinati dokumentumokat tanulmányozva szeretnék megismerni keletkezésük háttértörténetét.