VERSEK (1944-1973)/VERSFORDÍTÁSOK (1957-1973)/BOLGÁR NÉPKÖLTÉSZET/DÉLSZLÁV NÉPKÖLTÉSZET, ALBÁN NÉPKÖLTÉSZET, MAGYARORSZÁGI CIGÁNY NÉPKÖLTÉSZET, KELETI FINNUGOR NÉPKÖLTÉSZET

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

egy interjú végén…..Mit üzensz azoknak, akik 100, vagy ötszáz év múlva meghallgatják ezt a beszélgetést?

“Ha  lesz még emberi arcuk egyáltalán, csókolom Őket….”