Leírás
A szentek és boldogok sohasem utánozták, hanem egyenesen követték Krisztust. Közülük számosan le is írták, hogy miként. Így született e kötet is, Kempis Tamás máig méltán világhírű könyve: a Szentírás után a legolvasottabb lelkiségi kalauz, amelyre magyar fordítója, Pázmány Péter úgy tekintett, mint ötödik evangéliumra.
Igen, valóban méltán illeszkedik az újszövetségi négy evangélium mellé, hiszen örömhírt hirdet: az áteredő bűn által súlyosan, ámde mégsem helyrehozhatatlanul megsebzett emberlélek igenis képes arra, hogy a megtestesült Istenembert kövesse. Ráadásul olyan könyv ez, mely a nem katolikus keresztények körében is népszerű. Szabó Dezső, a református magyar író vallotta: „Mindig nagyon szerettem ezt a könyvet, mely nemcsak katolikus, hanem minden emberi ember számára tiszta levegő. Bámulatos lélekismerettel megírt megfigyelései és tanácsai csodálatos nyugodtságot visznek az élet lázától megkergetett emberbe. Mintha saját belső kertünkben gyomlálnánk, és utána, leülve egy padra, hallgatnók a csend beszédét az örökkévaló dolgokról.”(Életeim, 1996, II. 658.)
(Ifj. Tompó László)
Ima olvasás előtt:
Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Szolgád vagyok én, adj nekem értelmet, hogy tudjam a te bizonyságaidat. Szólj hozzám lelkem vigasztalására, egész életem megjobbítására, neked pedig örök tiszteletedre, dicséretedre és dicsőségedre.
Ima olvasás után:
Hajlítsd szívemet ajkad igéjére, Uram Istenem, örök igazság, ne talán meghaljak és terméketlen legyek, ha csak kívülről intenek és belül lángra nem gyulladok; és ne legyen ítéletemre a hallott, de nem teljesített, a megismert, de meg nem szeretett, az elhitt, de meg nem tartott ige. Amen.
