Rövid, de súlyos szellemi munkában eltelt emberéletnek emlékét örökítem meg e lapokon. Nem pár magasztaló szóval akarok áldozni Katona Lajos emlékének, hanem egész életírással, szenvedéseinek és örömeinek, küzdelmeinek és diadalainak rajzával. Úgy gondolom, méltóbb ez hozzá, a ki a tudományban is többre becsülte a legegyszerűbb tényt, mint a legszebb szót.
Az utókor különben is mostoha a tudósokkal szemben. Nagy költőink életét, Arany, Petőfi pályáját, jobban ismerjük ma, mint mikor még közöttünk jártak. A tudósok munkásságának eredménye, a mit leraktak könyveikbe, megmarad a későbbi koroknak, de egyszerű, szürke életüknek eseményei lassanként elhalványodnak, s mire a régi nemzedéket fölváltja az új, ha kegyeletes kéz a kellő pillanatban össze nem gyűjti életüknek adatait, nevük puszta szóvá finomul, melyhez tudományos képzeteket igen, de személyi mozzanatokat már nem fűz a maradók.
Még megakadályozhatjuk, hogy a homály úrrá legyen Katona élete fölött. Vannak most is számosan, s lesznek a jövőben, a kik igazabb, erősebb fényben tudnák bemutatni Katona Lajos tudományos érdemeit, de hiszem, hogy életének fordulatait és mozgalmait jobban ismerem, s hiszem, hogy egykori barátságunk, mely immár kegyeletté alakult át, ad elég erőt tollamnak. Vajha az akaratot és a tettet ne választaná el mély szakadék, vajha hű képet tudnék adni! Katona Lajos életéről, s benne az emberről és a tudósról!
