„Qui bene distinguit, bene docet.” A római bölcsesség szerint aki jól tud megkülönböztetni, az tud tanítani. Sőt csak az! Hatványozottan igaz ez minden katekizmusra, de erre főleg.                 A katolikus eleink által egykor nem ok nélkül szentnek nevezett trienti zsinat ugyanis hajszálpontosan megkülönböztette a katolikus tanítást a nem katolikustól, mi több, a katolikus tanításon belül is rögzítette, mi az, ami biztos igazság és mi az, ami nem, vagy nem teljesen az.
Ezért e káté hiánytalanul tartalmazza mindazon alapismereteket, melyekre minden papnak szüksége van – ámbár, tehetnők hozzá,
világiak is nagy haszonnal forgathatják.
Talán soha nem volt akkora szükség újra kiadására, mint éppen manapság, amikor sokszor a klerikusok és a laikusok is amolyan svédasztalnak tekintik a hitigazságokat, melyekből ízlésük szerint „válogathatnak”. E káté világosan, közérthetően megmutatja,
mi az, amit a katolikus Anyaszentegyház hinni ad elénk kötelező érvénnyel. S minthogy csupán örök igazságokat tartalmaz, nincs
kitéve a divatos korszellem változásainak.
A katolikus Anyaszentegyházban meglehetősen virulens modernista szellemiség képviselői hajlamosak egy fejedelmi kézlegyintéssel „elintézni” a trienti zsinatot, mondván, annak
határozatai, tanítá-sai lehet, hogy jók voltak a maguk korában, hiszen akkor ez volt a Szentlélek „aktuális akarata”, de ma már azért „eljárt felettük az idő”, előre nézzünk, ne ötszáz évvel hátra. Aki e kátét kézbe veszi, láthatja, mennyire hamis beállítás ez. Nincsen
„trientizmus”, csak katolicizmus van, ami tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

Ifj. Tompó László