Kíváncsiságom  meghaladta a múzeumi forrásokat, s kiterjedt a gyermekek egész hagyományos világára: anyagi és szellemi műveltségére, életformájára, a családban és a falu társadalmában elfoglalt helyére, a nevelés, nevelődés és hagyományozódás egész folyamatára. Remélem, hogy a gyermekvilág, az esztelneki gyermek életének megismerése nemcsak a néprajzkutatók számára lehet tanulságos (amiként ennek a múzeumi játékgyűjtemény értelmezésében én magam is hasznát vettem), hanem haszonnal forgathatják a nevelés gondjain töprengők is. S mint a Gönczi Ferenc könyvét útra bocsátó Matolcsy Sándor, én is „hiszem, hogy ez a könyv mindnyájunknak szívéhez közelebb hozza életünk legnagyobb kincsét, annak legnagyobb értelmét, földi életünk folytatását, a gyermeket”