Leírás
Kiadás: Gödöllő, 1934
Kiadó: Jászó-Premontrei Kanonokrend
Terjedelem: 320 old.
Kötésmód: papír
A türjei premontrei prépostság a XVIII. században című értekezés Horváth Tibor Antal dr. munkásságának terméke. Fegyverneky sági préposté volt az érdem, hogy a magyarországi premontrei-rend XVI. század elejei válsága megoldódott, úgy Schőllingen Ferenc prépost, majd apát a XVIII. században a rend újjáélesztése s ennek anyagi megalapozása körül szerzett érdemeket. Schőllingen, a Batthyányak és Walthus Lipót prépost kezdeményezése nyomán sok viszontagság ellenére tovább izmosodik a türjei prépostság s nyer alapot kultúrális hivatottságára. Horváth mozgalmas, eleven sokszínű képet tud minderről festeni, erősen értékesítve a felkutatott periratokat s egyéb eredeti forrásanyagot.
Az Emlékkönyv három utolsó tanulmánya ismét a rend egy-egy kíváló képviselőjének emlékezetét örökíti meg: Zázió András jászóvári prépostét (1741–1816), Hermann Egyed dr., Mallyó Józsefét (1744–1810), Vidákovich Aladár dr., végül Takács Menyhértét Kovács Lajos dr. Míg Zázió kora theologiai tudásának, nevezetesen a Szentírástudománynak páratlan képviselője a győri szemináriumban, majd az egyetemen, addig kortársa, Mallyó, a rend eltörlése után életét a rend története megírásának szentelve szerez magának elévülhetetlen érdemeket. Takách Menyhért neve inár életében fogalom volt, méltó arra, hogy az Emlékkönyv befejező nekrologban hódoljon még élénken emlékezetünkben élő alakjának, a pedagogiában, tudományos munkásságban, s különösen tanintézetek felállitásában kifejtett elévülhetetlen érdemeinek, mely a kassai és rozsnyói új épületek emelése után a világháború és forradalmak pusztításai ellenére a gödöllői fényes rendház és gimnázium emelésében csúcsosodott ki.
Így a magyar premontrei rend társadalmi és kultúrális tevékenysége, – amint ez az Emlékkönyv lapjain megszólal a rendalapító 800 éves jubileumán – tanúskodik róla, hogy a rend magyar tartománva hű maradt Szent Norbert célkitűzéseihez. A könyv ízléses kiállítása, szép képanyaga méltó a rend előkelő helyet betöltő multjához.
Taborsky Ottó.
