Leírás
Budapest, 1906. Athenaeum. XXVI, 599, [1] p. 5 t. (képek). 18 cm. /Magyar Népköltési Gyűjtemény Uj Folyam VIII. kötet./ 496 old. b/6 újrakötött keménytábla
A kötetnek több mint felét balladák, románczok és dalok töltik meg. Ujabb gyüjtéseink anyagát vizsgálva, nem igen tudunk szabadulni attól a lehangoló érzéstől, hogy népköltésünknek korábban oly gazdag ere kezd kimerülni, értékesebb darabok csak ritkán kerülnek napfényre. Sebestyén gyüjteménye örvendetes kivétel. Egészében is felül áll az átlagon, egyes dalai pedig méltán helyezhetők egy sorba a régi gyüjtemények legértékesebb darabjaival. Különös figyelmet érdemelnek a balladák és rokonnemüek. Sebestyén Gyula méltán mutat rá a kötethez csatolt gondos és kimeritő jegyzeteiben arra a meglepő hasonlatosságra, mely e balladák némelyike és a székely balladák közt fennáll, s minthogy a Tisza mellékén is akadunk tartalmi és formai tekintetben hasonló balladákra vagy balladatöredékekre, nem látszik alaptalannak Sebestyén Gyula sejtése, hogy ezek a régi magyar epikának maradványai. A régi magyar epika a székelyek közt maradt ugyan fenn leginkább, de nem mondható kizárólag az ő tulajdonuknak, közkincse volt valamikor az egész magyarságnak, s csak később, a betyár romantika hatása alatt, alakult ki a régi epikától eltérő alföldi magyar ballada-typus.
Budapest. 1906. május havában.
Vargha Gyula