E mű szerzője, Bél Mátyás (1684-1749) a XVIII. századi magyar tudományos világ egyik kiemelkedő egyénisége. Pozsonyban élt, előbb a lyseum tanáraként, majd hosszabb ideig, élete végéig, az ottani evangélikus egyház lelkészeként működött. A hallei egyetemen szerzett államismereti tanulmányai alapján az egész országról szóló egyetemes (történelmi, földrajzi, gazdasági és néprajzi) leírás elkészítését tervezte, és nagyszámú tanítványa és gyermekei segítségével ehhez a feltáró munkát megyénként el is végezte; a helyszínen gyűjtött adatokat az addig megjelent irodalom és a hozzáférhető oklevelek anyagával kiegészítve fel is dolgozta, de e nagyszabású műből nyomtatásban csak tíz megye leírása jelent meg “Notitia Hungariae Novae Historico Geographica divisa…” címen, 5 kötetben, 1735-1742 között Bécsben, a többi ma is kéziratban fekszik.
Mivel e hatalmas vállalkozás szinte közvetlenül a török hódoltság után talált állapotokat rögzíthette, amikor is a kutatók még szót válthattak a régi idők szemtanúival, s az elmúlt világnak még sok olyan tárgyi emlékét is láthatták, ha romba dőlve is, ami később teljesen elenyészett, a Bél Notitiája egyik fő forrássá vált a megyénk földjének és népének történetéhez, kivonatait már a maga korában iskolai tankönyv gyanánt használták, s ez teszi indokolttá végre a teljes megismertetésüket az érdeklődőkkel.