Egy bátor férfi járta akkor Budapest utcáit. Fényképezett – 1956 október 23-a és november 11-e között. Hogy legyen jel. Tanúság – háborúról, tisztaságról, hősökről, vérről. Aztán a jeleket a lélek megint sivárrá tett termeibe kellett zárni. Több száz negatív lapult egy padláson hosszú, beteg évtizedekig, és a férfi meghalt.
Az albumban olyan, az 1956-os forradalom napjait megörökítő fényképek tekinthetőek meg, melyek negatívjai egészen a ’90-es évek végéig egy padláson porosodtak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc legfontosabb vizuális forrásai az egykori profi és amatőr fotográfiák. Ezek a képek a forradalmat és utóéletét örkítik meg, és jelentős részük csodával határos módon maradt fenn. Egy bátor férfi járta 1956 őszén Budapest utcáit. Fényképezett 1956 október 23-a és november 11-e között. A fotók tanúskodnak a forradalom tisztaságáról, a hősökről, a vérről. A több mint száz negatív egy padláson lapult hosszú évtizedekig, a kilencvenes évek végéig. Amikor a férfi meghalt, a fotóművész özvegye a visszavonhatatlan múlt e megmásíthatatlan jeleit azzal adta át a Történeti Hivatalnak, hogy sem ő, sem a férje neve nem kerülhet nyilvánosságra. Az Intézet albumot szerkesztett a fotókból, amelyeket Bayer Zsolt publicista szövege kísér. Az album angol, bolgár, német és olasz nyelven is megjelent.
3,500 Ft
S mikor eljött ismét a szabadság, amely oly nagylelkű volt, hogy büntetlenül hagyta a gyilkosokat is, akkor özvegye odaadta a rejtegetett képeket a Történeti Hivatalnak. Csak egy feltételt szabott: sem az ő, sem férje neve nem kerülhet nyilvánosságra. – mert hátha visszajönnek azok… – mondta, és maga előtt a földet nézte, sokáig.
