Szeged városa a Tisza, és a Maros összefolyásánál, hatalmas vízvidék közepén, az Alföld legmélyebb részén, tálszerű mélyedés alján terül el. A szabályozás előtt a Tiszának számos ága hálózta be a várost és közvetlen környékét. Határában a jelentős kiterjedésű Fehértó mellett sok a kisebb-nagyobb szikes tó, homoki vadvíz. Esős esztendőkben, vizes évsorozatokban ez mind komoly veszedelemmel, kárral jár együtt. Sok árvíz mosta már el az idők folyamán a várost. Népének szülőföldszeretetén, szívós kitartásán kívül azonban mégis éppen a vízadta gazdasági föltételek (halászat, vízi közlekedés, különleges iparágak) magyarázzák, hogy mindig ugyanott épült újjá: a helyzeti energiák győzedelmeskedtek a folyton fenyegető árvízveszedelmeken. Maga a város magasemeletű, kiemelkedő löszháton, a tiszai ártérből kiálló szigetségeken keletkezett. Szeged eredeti domborzata hármas tagozású. Legmagasabb szintje az ártérből kiemelkedő hátság, amelyre a Vár és Palánk, a mai Belváros keleti része települt. Ettől délnyugatra terül el mintegy másfél km távolságra egy másik hátság, a mai Alsóváros magja. A harmadik hátság a mai Felsőváros 6-7 szigetből álló csoportja. A felszín manapság már kiegyenlítettebb, régebben több méteres szintkülönbség is volt a hátságok és a közbeeső – szegediek nyelvén lanka, csöpörke, limány néven emlegetett – mélyebb rétegek között. A mai belterület körtöltésen belüli szintjei is 79,8 – 83,5 m tengerszint fölötti magasság között váltakoznak.