… a Balaton gyönyörű tárgya a vizsgálódó szemnek, de néha borzasztó is annak látása. Csendes időben szép napfénynél láthatni e vízben csavarogva menő setétkék kígyódzásokat, melyek helyüket és formájukat állandóul megtartják, – és még jéggel is. Ezek források, melyek télen heveseknek neveztetnek, mert vagy igen ritkán, vagy csak nagy hidegekben fagynak be és gyakorta a vigyázatlanokra veszedelmesek is, kivált mikor a béfagyott Balatont porhó borítja. Csudálatos tulajdonságú ez a mi tavunk. Még az oly csendes és szél nélkül való időben is, de mikor a falevél sem mozdul meg, megzöldül Somogy felől és egyszerre, nagy zuhogással jelen van a nagy tói háború, – tolja maga előtt a fehér habokat a Vész. A Balatonnak ily megzúdulását rövid időre szélvészes égiháború követi. Vallyon nem a folyó elektrom okozza-e hát e szél nélkül való mozgást? Különben, csendes időben a Balaton vize messziről ég- vagy levegőszínű, közelről pedig savószínű. Őszi időben a ködöknek nagy tanyája ez, melyről azok csak tíz óra felé kezdenek felhő formában fölszállani.
A Balaton partján ásatnak a zsombékok, melyek elfűrészelt törzsök formájára öszvenőtt sásgyökerek, igen puhák és jó ülés esik rajtok; a balatonmelléki pincéknél igen sok van ilyen a tüzelők körül, melyekre ülnek a tűz mellett dohányzó és iddogáló pinceszeresek, köszöngetvén egymásra a vászonkorsót, a szentmihályi korsót.
Ami illeti a balatonmelléki lakósokat: talám az egész világon sincsenek ily jószívű, adakozásra hajlandó és barátságos emberek. Itt a szőlőhegyen ha valaki keresztülmegyen és – az ő szóllásuk szerint lyukas pincét (kinyílt ajtajút) lát és hívatlan is bé nem tér, azért dorgálást, pirongatást és szemrehányást nyer.